Az egyik legismertebb, használt és legközkedveltebb fűszer a bors az egész világon.

Szingapúr és Malabár vidékén honos. Őshazája India. Fontosabb termesztő helyei Indián kívül Madagaszkár és Brazília. A borsfélék családjába (Piperaceae) tartozó feketebors cserje (Piper nigrum) egyike a legrégebben ismert kultúrnövényeink egyike. A bors évelő, fás szárú futónövény.

Levelei szív alakúak, termései az éréskor megfeketednek. A fehérborst, (Piper album) úgy kapják, hogy az érett termésről, a külső héját ásztatással és dörzsöléssel eltávolítják, és így a színe világos barna lesz. A feketebors az erősebben csípős ízű, míg a fehérbors kevésbé aromás és csípős. Mind két formában használjuk ételeink ízesítésére.


Használjuk: levesek, főzelékek, húsok, halak, páclevek, gombával készült ételek ízesítésére.

Használatával azonban ügyelnünk kell, mert izgató hatással van a májra, az epére, vesére. és betegségek kiváltó okai, lehet. Ha diétázunk, akkor borsikafűvel helyettesíthetjük.

A termés hatóanyaga: az illóolaj, melynek főbb alkotórészei a limonén, a delta-karén, az alfa-pinén, a béta-karofillén és a szabinén. (Az illóolajat az éretlenül szedett, hámozatlan és szárított termésekből vízgőz-desztillációval állítják elő.
A bors illóolaja nem toxikus, a bőrt nagyon enyhén irritálhatja.)

A borsolaj fontosabb hatásai: antimikróbiális, bőrvörösítő (rubefaciens), fájdalomcsillapító (analgeticus), valamint tonizáló és frissítő. Alkalmazható: fertőtlenítésre, párologtatva, vagy a légtérbe permetezve.