A buzogányvirág ( dieffenbachia maculata) az egyik legismertebb hazai dísznövény, szinte minden lakásban megtalálható legalább egy buzogányvirág. Ám a Holland kertészek munkájának köszönhetően a buzogányvirág ismét divatos növény lett, ami az új fajtáknak is köszönhető.

Ez a növény eredetileg a Brazil és a Kolumbiai őserdők mélyén őshonos, ám mára szinte az egész világot meghódította. Változatos levélrajzolatának köszönhetően, közkedvelt szobanövény vált belőle. Pár éve a lakásokban még az 1-1,5 méter magas buzogányvirág volt a megszokott látvány, amely sajnos idősebb korában felkopaszodik.  Az új fajták alacsony növésűek, bokrosak, és nem kopaszodnak fel.

Szoliter növényként, vagy csoportosan elhelyezve nagyon jól mutat, és az új fajtákat kisebb lakásokban is nevelhetjük. A buzogányvirág ovális levelei lehetnek fehér foltosak, zöld szegélyűek, fehérek, vagy zöld pöttyösek.

A növény főbb igényei:

Klíma: világos, de nem túl napos szobákat kedveli, ahol átlagos középhőmérséklet van, de magas a páratartalom.

Tápanyag: Tavasztól őszig két vagy háromhetente egyszer locsoljuk meg levéldísznövény tápoldattal elkevert vízzel.

Átültetés: A fiatal példányokat minden tavasszal ültessük át laza virágföldbe, az idősebb példányokat, vagy ha a cserép mérete elérte a 25-30 cm.-t, elég a felső talajréteget lecserélni.

Vízigény: Nyáron a nagy melegben öntözzük gyakrabban, de ősztől fokozatosan csökkentsük le a locsolást, és télen elég csak akkor meglocsolni, ha a felső talajréteg már száraz.

Tippek: a buzogányvirág nedve erősen mérgező, allergiás bőrkiütést okozhat, így az átültetésnél mindig viseljük kesztyűt.

A cikk folytatásában megmutatjuk miért potyog le a kis levelű fikusz összes levele pár nap alatt