Gyerekként panel lakásban nőttem fel, majd mikor férjhez mentem családi házba költöztünk vidéken, nagy portával, végeláthatatlan gyommal. Szóval már kb. 15 éve. Kicsibe kezdtem a kertészkedést, először is az előkertet ültettük be, majd alakítgattam, aztán szépen sorban haladtam hátrafelé a kertben, mind nagyobb kihívásokkal néztem szemben, hisz nőtt a kialakítandó terület és a magammal szembeni elvárás.

Gyerekként panel lakásban nőttem fel, majd mikor férjhez mentem családi házba költöztünk vidéken, nagy portával, végeláthatatlan gyommal. Szóval már kb. 15 éve. Kicsiben kezdtem a kertészkedést, először is az előkertet ültettük be, majd alakítgattam, aztán szépen sorban haladtam hátrafelé a kertben, mind nagyobb kihívásokkal néztem szemben, hisz nőtt a kialakítandó terület és a magammal szembeni elvárás.
Nem kellett sok idő és teljesen a rabja lettem.
 

Ültető időszakokban volt, hogy sötétben hajnalban vagy este fejlámpával tevékenykedtem. OKJ-s képzésen is részt vettem, mint kertépítő, kertfenntartó, hisz kedvenc időtöltésemnek bizonyult a kertészkedés. Ennek ugyan csak 3 éve. Addig tapasztalatból tanultam.
 
Rengeteg növényt vettünk - örökzöldek, évelők, fák - mindent ami megtetszett, de évről évre ahogy sajnos sorra haltak is meg, rájöttünk mi az ami szereti a mi feltételeinket a kertben és mi az amit el kell engednünk.

 
A talaj nálunk rettenetesen kötött, agyagos, rengeteg időt és energiát öltünk bele, hogy feljavítsuk az ágyásoknak, bár ezt is még mindig folyamatosan javítgatni kell.
 
Ha ki kellene emelni 1 növényt mint büszkeségemet az egy kis japán juhar fa (Acer Palmatum 'Orange Dream') lenne, amit nagyon piciként vettem, teljes földcserével előkészített, kibélelt ültetőgödörbe tettem és mint kiderült nagyon jó helyre, mert azóta is gyönyörűen fejlődik.
 

 
A legnagyobb project viszont egy kerti tó létesítése volt, amit szintén teljesen csak mi magunk készítettünk. 6*8 méter körülbelül, stéggel, patakkal, áttelelő halakkal - koi ponty, aranyhal, keszeg, ponty - mocsári teknőssel, rengeteg tavi növénnyel nyújt nekünk igazán nagy örömet.

Tavasszal mikor látjuk a növények megindulását, hallgatjuk a béka koncertet, látjuk a környék madarait jönni a tóhoz egy kis fürdésre, vadászásra.
Nyáron mikor lógatjuk bele a lábunkat, etetjük a halakat, kiülünk a szélére, hallgatjuk a víz csobogását és gyönyörködünk a látványban.
Télen amikor befagy és korcsolyázunk a felszínén. Hát igen, nekünk megérte/megéri a sok munkát amit belefektetünk.
 
Hamarosan viszont költözünk, hátunk mögött hagyva ezt a kis csodavilágot, de egy új kert vár arra, hogy kialakítsuk és értéket teremtsünk.
 
Köszönettel Takács Vivien Törökszentmiklósról