Sokan gondolják úgy, hogy füvesíteni a világ legegyszerűbb dolga, hiszen csak el kell szórni egy marék fűmagot, és azt locsolni kell.

De az így kialakított gyepfelület, már nyár elejére sárgul, szárad, és a nyári csapadékmentes időszakban gyorsan kipusztul. Aki szép smaragdzöld pázsitot szeretne kertjében egész nyáron át látni, jó, ha kora tavasszal nekilát a munkának, amely a talaj előkészítéssel és az indítótrágya kiszórásával kezdődik.

Ha a már meglevő gyepet szeretnénk újra zölddé varázsolni, kezdjük el a gyepet átseprűzni, így szinte fellégeznek a fűszálak tavasszal.

A tavasszal elvetett fűmag sikere attól függ, milyen hőmérsékletet és nedvességet kap a fű, mielőtt beköszönt a nyári forróság. A tavaszi fűmagból gyakran 10-ből mindössze 3-4 mag kel ki, míg az ősszel elvetettek közül akár ennek a duplája is. A tavaszi fűmagvetést április végégig kell befejezni, hiszen ebben az időszakban a legtöbb a természetes csapadék kertünkbe, és a talaj sem tud még gyorsan kiszáradni.

A fűmagvetéshez fontos hogy figyeljük az időjárás előrejelzést is, hiszen a fűmagok akkor fejlődnek a legjobban, ha éjszaka már nincsenek fagyok, és nappal minimum 14-15 C fokot mutat a hőmérő.

Ha kész vagyunk a talajforgatással, és a tápanyag kijuttatásával, nekikezdhetünk a fűmagvetésnek. Az igazi kihívást a kicsírázott fű locsolása fogja majd jelenteni a kertész számára, hiszen tavasszal nagyon kell a locsolás mennyiségével vigyázni a zsenge fű esetében. Ha azt látjuk a kelés után, hogy a gyepen maradtak kisebb üres foltok, vagy területek, válasszunk egy gyorsan csírázó fűmagfajtát, és pótoljuk a hiányzó füvet.

A locsolás mellett talán az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő mennyiségű tápanyagot jutassunk ki az adott területre, hiszen a tápanyaghiányos talajban a fű szintén sárgul, és a nyár végére kiszárad. Az a gyepfelület, amely a megfelelő tápanyagot kapja meg a talajból, ellenállóbb lesz a szárassággal és a betegségekkel szemben is.

Ma már minden nagyobb kertészeti áruházban kapható istállótrágya, komposzt, vagy a műtrágya számtalan változata.  Szerves trágyát, mindig a pihenő időszakban juttassunk ki a területre, ez lehet az ősz vége, vagy kora tavasszal. A műtrágyákat a gyártók ma már egyes növénycsoportokra keverik be, így a gyepre is számtalan termék közül választhatunk.

Tavasszal válasszunk indító műtrágyát, amely a fű növekedését serkenti, majd nyáron a fenntartó trágyákat jutassuk ki a gyártó által meghatározott időszakban és mennyiségben. Akárcsak a mai mosószereknél, itt is van granulátum, vagy folyékony változat, és az árban is elég nagy az eltérés, mindenki saját tapasztalati alapján választja ki a neki tetsző terméket.

Nagyon fontos hogy pontosan betartsuk az adagolás és a kijuttatás idejét is, hiszen ha pl. februárban a hó olvadása után nyakon öntjük a pázsitot egy tömény műtrágyával, az gyorsan pusztulásnak indul.

A fűmagvetés során 1 négyzetméterre, kb. 4 dkg magot kell számolni, de természetesen itt is érdemes elolvasni a gyártó által javasolt mennyiségét, hiszen a fűmagok között is számtalan fajtával találkozunk, nem mindegy, hogy golfkeveréket, szárasság tűrő, vagy sportkeveréket választunk. Ma már az árnyékos kertbe, külön árnyéktűrő fűmagot, a napos területre pedig szárasság tűrő fűmagot vethetünk, de soha ne keverjük össze a különböző fajtákat egymással.

Amikor kiszórjuk az adott mennyiségű fűmagot a talajra, a gereblye hátuljával kissé döngöljük a magokat a talajba, így biztosítjuk a magok csírázást, és a madarak sem fogják a fűmagot felcsipegetni.

A locsolás során figyeljünk arra, hogy a víz egyenletesen jusson ki az adott területre, mert ha egy részen megáll a víz és ott nem tud elfolyni, a fű ott nem fog kikelni, míg máshol a szárasság miatt nem tud csírázásnak indulni. Ha nagyobb területen szeretnénk pázsitot telepíteni, jó, ha beszerzünk egy locsoló berendezést is, amely adott időben, adott mennyiségű vizet juttat ki rendszeresen a gyepre, így elkerülhető mind a túllocsolás, mind a szárasság.

Tehát a fűmag vetés három legfontosabb pontja, a megfelelő talaj előkészítés, a megfelelő tápanyag utánpótlás, és a rendszeres locsolás.